A közösségi média tartalmainak, mémjeinek és virális posztjainak hatalmas tengerében kevés téma kelti fel annyira az emberek érdeklődését, mint a gyors, figyelemfelkeltő „személyiségtesztek”. Lehet, hogy végiggörgetted a hírfolyamodat, belebotlottál egy koncentrikus köröket ábrázoló képbe, és olvastál egy merész állítást: „A látott körök száma határozza meg, hogy nárcisztikus vagy-e.” Talán megálltál, és megpróbáltad megszámolni a köröket, vagy talán megosztottad a barátaiddal, kíváncsi voltál a reakcióikra. Akárhogy is van, ez a mém egy erőteljes és tartós emberi vágyra csap le: arra a vágyra, hogy megértsük önmagunkat, és talán másokat is.
Miért hiszünk annyira egy egyszerű képnek, amely állítólag valami olyan összetett dolgot mér, mint a nárcizmus? Egy olyan világban, ahol a személyiségtesztek, a „Milyen pizza vagy?” fajtától a régebb óta elterjedt Myers-Briggs típusjelzőig, végtelenül sokasága létezik, érdemes feltenni ezt a kérdést. Ez a cikk mélyrehatóan vizsgálja az optikai illúziók természetét, a nárcizmus pszichológiai fogalmát, valamint a gyors és egyszerű „tesztek” iránti tágabb kulturális vonzalmat, amelyek ígéretet tesznek arra, hogy felfedik, kik is vagyunk valójában. Végső soron azt fogjuk látni, hogy a szóban forgó mém inkább szórakoztató, mint tény. Mindazonáltal ablakot nyit arra, hogyan érzékelnek az emberek, hogyan tudnak becsapni minket az illúziók, és miért hisszük annyira, hogy egyetlen pillantás egy képre leleplezheti legbensőbb tulajdonságainkat.
Ha megvizsgáljuk ennek a virális mémnek a kontextusát, hátterét és következményeit, jobban megérthetjük, hogyan kapcsolódnak az illúziók az emberi pszichológiához – és miért olyan mélyen megindító a nárcizmus kérdése modern, képközpontú korunkban.
2. Az optikai illúziók megértése
Mielőtt belemerülnénk a kör mém részleteibe, hasznos, ha alapvető ismeretekkel rendelkezünk az optikai illúziókról. Az optikai illúziók évszázadok óta léteznek, lenyűgözik az emberi elmét, és betekintést nyújtanak abba, hogyan dolgozzuk fel a vizuális információkat. Ezek az illúziók akkor fordulnak elő, amikor a külső valóság (a látott formák, vonalak és színek) ütközik azzal, ahogyan az agyunk értelmezi ezeket az információkat. Az eredmény gyakran egy meglepő vagy rejtélyes élmény, amelyben olyasmit látunk, ami nem felel meg az objektív valóságnak.
2.1 Optikai illúziók típusai
Az optikai illúziókat nagyjából több típusba lehet sorolni:
Szó szerinti illúziók: Olyan képek, amelyek különböznek az őket létrehozó tárgyaktól. Például egy klasszikus példa egy olyan alak ábrázolása, amely az egyik perspektívából kacsára, a másikból pedig nyúlra hasonlít. A kép szó szerint kétértelmű.
Fiziológiai illúziók: Ezek a szemek vagy az agy túlzott ingerléséből erednek – fényerő, szín, méret, pozíció vagy mozgás. Jól ismert példa a „rácsillúzió”, ahol szürke foltok láthatók egy fekete-fehér rács metszéspontjaiban.
Kognitív illúziók: Ezek a világról alkotott tudattalan következtetéseinken alapulnak. Ilyen például a Müller-Lyer illúzió, ahol két azonos hosszúságú vonal a végeiken lévő nyílszerű farkak miatt különbözőnek tűnik.
2.2 Miért vonzódunk az illúziókhoz?
Természetünknél fogva vonzódunk az illúziókhoz, mert megkérdőjelezik a valóságról alkotott felfogásunkat. Emlékeztetnek minket arra, hogy agyunk nem csupán rögzíti azt, ami „odakint van”, hanem aktívan értelmezi az érzékszervi adatokat is. Az a gondolat, hogy valami olyan alapvető dolog, mint a látás, „becsapható”, egyszerre lenyűgöző és nyugtalanító, ami arra késztet minket, hogy széles körben megosszuk az illúziókat, és megvitassuk azokat barátainkkal. Ez az érdeklődés megalapozza, hogy miért lehet különösen meggyőző egy olyan optikai illúzió, amely azt állítja, hogy elárul valamit a személyiségünkről.
3. A mém kontextusban: „A látott körök száma határozza meg, hogy nárcisztikus vagy-e”
A szóban forgó kép koncentrikus köröket ábrázol, egy hozzá tartozó felirattal, amely lényegében így szól: „A látott körök száma határozza meg, hogy nárcisztikus vagy-e.” Az elrendezés egyszerű: több fehér kör fekete háttéren, egy kis körrel vagy ponttal a jobb alsó sarokban. A feltételezés az, hogy a jelen lévő körök számának értelmezése – akár egy nagy kört, több koncentrikus kört, vagy más számot látsz – valahogyan összefügg azzal, mennyire vagy nárcisztikus.
lásd a következő oldalt3.1 A virális vonzerő
Ez a mém tökéletes forrása a virálissá válásnak, mivel számos erős elemet ötvöz:
Egyszerűség: Ez csak egy körökből álló kép. Bárki egy pillanat alatt ránézhet.
Merész állítás: Az illúzió nárcizmushoz kötése provokatív kijelentés, amely felkelti a kíváncsiságot.
Azonnali visszajelzés: Az emberek azonnal „tesztelhetik” magukat a kép megnézésével.
Megoszthatóság: A pszichológiai kvízek vagy illúziók könnyen megoszthatók, és meghívhatók a barátok is, hogy kipróbálják őket.
3.2 Van ennek bármilyen tudományos alapja?
Rövid válasz: Nem, abban az értelemben nem, hogy a látott körök száma bármilyen módon a nárcizmus validált mérőszáma lenne. A nárcizmus, amint azt részletesebben is tárgyalni fogjuk, egy összetett személyiségjegy, amely gondos vizsgálatot igényel. Ez a mém inkább egy szórakoztató trükk – hasonlóan azokhoz az illúziókhoz, amikor látsz egy formát, majd valaki rámutat egy másik formára, amelyet korábban nem vettél észre, és hirtelen megváltozik az érzékelésed. Magával ragadó, de nem diagnosztizál személyiségzavarokat.
A mém azonban egy tágabb jelenséget érint: azt az elképzelést, hogy az illúziók felhasználhatók a személyiséggel kapcsolatos információk megszerzésére. Léteznek bizonyos projektív tesztek (mint például a híres Rorschach-teszt), amelyeket klinikai környezetben alkalmaznak. Ezek azonban ellentmondásosak, és olyan specifikus módszertanokkal rendelkeznek, amelyek messze túlmutatnak egy képre való egyetlen pillantáson. Ez a mém drasztikusan leegyszerűsíti a koncepciót.
4. A nárcizmus meghatározása: klinikai kontra köznyelvi
Ahhoz, hogy teljes mértékben megértsük a mém állítását, meg kell értenünk, hogy valójában mi is a nárcizmus – és mi a különbség a klinikai definíció és a kifejezés köznyelvi használata között.
4.1 Klinikai nárcizmus
A klinikai pszichológiában a nárcizmust a nárcisztikus személyiségzavarral (NPD) hozzák összefüggésbe, amely állapotot a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyve (DSM-5) ismertet. Főbb jellemzők a következők:
A grandiózus önbecsülés
A siker, a hatalom, a ragyogás vagy az ideális szerelem fantáziáival való elfoglaltság
A túlzott csodálat iránti igény
A jogosultság érzése
Személyek közötti kizsákmányoló viselkedés
Az empátia hiánya
Mások irigysége, vagy az a hit, hogy mások irigykednek rájuk
Arrogáns, fennhéjázó viselkedés vagy hozzáállás
Az NPD diagnózisához egy személynek ezeknek a tulajdonságoknak a különböző kontextusokban átható mintázatát kell mutatnia,
ADVERTISEMENT
